Sorry...

...Mindenkitől elnézést szeretnék kérni, amiért nem jelentkeztem már jó ideje. A gépem egy kicsit rosszalkodott az elmúlt egy hónapban, és használhatatlan volt. Azonban most már üzemképes tehát, hurrá!!!!! Igyekszem minél hamarabb hozni az újabb és újabb részeket, szóval türelem. Aki türelemmel várt annak nagyon köszönöm, és ezen a héten folytatom a Találkozás a boldogságalt szóval kitartás. És még egyszer köszönöm a türelmet!!!

Találkozás a boldogsággal

...Merien története nem egy szerelmi történet.Az ő életének középpontjában nem a szerelem áll.Csak egy általános lány akar lenni akinek mindene megvan ami igazán fontos, de ezt talán már soha nem kaphatja meg.Elmeséli nekünk, hogy nem lehetetlen a mélyből a csúcsra jutni...

-(Egy kis városban születtem, közel Vertis Cityhez.Az apám, Geri, az anyám pedig Katalin.Egy családi házban éltünk, egy hatalmas kertel és egy gyönyörű kutyával.Ám egy nap ez megváltozott...A házunk...leégett.Anya és apa meghalt.Egyedül én és Tensi éltük túl.Minden oda lett.Az addigi életem, a szobám, a könyveim...a családom.Semmim és senkim nem maradt.Az életem értelmetlenné, céltalanná vált.Úgy éreztem belehalok a teher súlyába...Ennek már 7 éve.Azóta egyedül élek Tensivel egy albérletbe.Iskolába járok és mindenem megvan ami kell az élethez.Lakás, pénz, étel.Ám van ami hiányzik.A szeretet és a kapcsolatok.Egyedül vagyok.Két dolog tart életben.Az egyik Tensi a másik pedig anyukám medálja.Egy az egyetlen dolog maradt meg a tűzből.A medál belsejében egy kép van a családomról és rólam.Egy kép melyen még tudtam...mosolyogni....)

-Nyugalom, nyugalom kedveskéim.Mindenkit kérek, hogy üljön le...Tehát, hol van Merien?
-A tetőn, Mrs. Sonne.
-Már megint?Folyton ellógja az órákat.Ez a lány javíthatatlan. Erin drágám!
-Igen?
-Tudnál szólni neki?
-Persze.-azzal Erin elhagyta a termet
-(Merien folyton egyedül van.De miért?Még barátai sincsenek....Szegény, biztos nagyon egyedül van...)-Erin

-Merien?Itt vagy?-nem érkezett válasz. Erin körbe nézett majd meglátta Merient egy padon ülve.A lábait felhúzta és átkarolta.A tekintete az egyen repülő madarakon volt, kik oly fenségesen és szabadon szálltak. Gyönyörű fekete haja a lapockájáig ért, és elől a szemébe lógott.Általában hajráfot viselt a hajába ám most az a földön hevert három darabba törve.Kék szemeiben a tengert lehetett látni olyan csodásan kék volt.Ám a tenger soha sem nyugodott. Erin a kis vörös loknis haját szalaggal fogta fel és mindig csodás színekben pompázó ruhákat hordott.Szemei kékes zöld színben úsztak és mindig ragyogó mosollyal árasztotta el a körülette lévőket. Elöl a kis fufruja még inkább kiemelte mosolygós arcát. Merienn ezzel ellentétben sohasem hordott világos színeket.Mindig feketében járt.Kezén három fekete karkötőt hordott, ezekből csak egyen volt három kis fehér gyöngy.Azon a napon is egy combig érő pulcsit viselt, feltűrt ujjakkal, s ezen a kaszáséhoz hasonló csukja díszelgett. Ehhez gatya és boka fölé érő bakancs társult.Ez persze mind fekete volt....
-(Ahogy ránéztem csak a ridegséget és a bánatot láttam.)Merien.
-(Megfordult és erős tekintetét a lányra szegezte.)
-(A szíve fagyos volt.Azonban én mégsem éreztem, úgy, hogy félnem kéne, így hát közelebb mentem és a pad mellet megálltam.)Mrs. Sonne azt üzeni, hogy az órára be kéne jönnöd.-nem felelt és a tekintetét újra az égre vetette.
-Leülhetek?-ismét semmi. Erin leült mellé és a medálját nézte, aztán az ég felé fordult.)Mindig itt vagy.Nem igaz?-a szemei még mindig az eget figyelték.-a szüneteket és néha az órákat is itt töltöd.Fontos lehet a számodra ez a hely.Mikor a gimit kezdtem, én is mindig idejártam.Főleg akkor mikor szomorúnak éreztem magam, és magányosnak.Egy barátom se volt.Aztán megismertem Klódot, Frenket és Adamet.Ők lettek a legjobb barátaim és onnantól kezdve soha sem voltam egyedül.-ekkor Merien  Erinre nézett. Erin ugyan úgy az eget nézte miközben ezeket mondta.Ám ekkor megszólalt a csengő...
-Erin az egész órát ellógtad.-Három fiú jött oda hozzájuk.
-Sziasztok!Klód, Frenk, Adam.-a fiúkra mosolygott.Az elsőnek barna haja, barna szeme és szemüvege volt.A haja a tarkójáig ért.Egy fekete, derék alá érő vászon dzsekit viselt, alatta szürke pólóval.A dzseki ujja fel volt tűrve.Farmer gatyát és fekete cipőt viselt.Ő volt Klod.A másodikon bordó trikó és bő, sötét zöld gatya volt, lelógó hózentrógerrel.Ehhez piros tornacipő társult.Fekete haja tarkóig ért.Zöld szeme szinte ragyogott.Ez volt Frenk.És végül az utolsó Adam. Arany szeme és szőke haja volt.A haja vállig ért és kiengedve hordta.Rajta farmer és fekete cipő valamint kék póló és fekete, feltűrt ujjú pulcsi volt.Egymás mellet áltak és néztek a két lányra.
-Akkor én most megyek.Holnap találkozunk.-elindult a fiúkkal a lejárat felé.Majd vissza kiabált-És ne felejts el bejönni órára!Majd foglalok neked helyet!-Azzal elment.Merien kerekre nyílt szemekkel nézett utána.

-Szia, Tensi!Haza jöttem!-odarohant hozzá egy jól megtermett német juhász.Merien legugolt -Ma találkoztam egy furcsa lánnyal, kicsi Tensi...

                     
 
                                                                 Folytatás következik...

Egy szerelem kezdete

   ...Mikor megismertem még nem sejtettem semmit...Aztán jött a magyar óra...
-Kedves diákok!Bizonyára mind tudjátok, hogy hamarosan új osztály társsal bővülünk.Az új diák holnap érkezik, így szeretnék valakit kijelölni a körbevezetésére.-Ő a magyartanárom és osztályfőnököm, Mrs. Eva.A héten állítólag  új osztály társat kapunk.De ezen nincs semmi meglepő.Általában félévente kapunk új diákot.Ilyenkor valakit kiválasztanak, hogy körbevezesse az újat.-Klárá megtennéd?
-Tessék?
-Az új diákot, körbe vezetnéd?
-Oh, hát persze.-általában nem csinálok ilyeneket, de szeretem az új dolgokat.
-Rendben, akkor holnap fél nyolcra gyere és várd meg a diákot a kapu előtt.
-De...
-Az órának vége, holnap találkozunk.Viszlát!
-De...-"na szép mondhatom" gondoltam, 1000 tanuló közül, hogy találjam meg azt az egyet?Mit tudtam hát tenni, fogtam a cuccaimat és haza mentem.Ekkor még nem is sejtettem, hogy miben lesz részem másnap.
   ...Reggel fél nyolcra bementem, ahogy kérték, viszont továbbra sem volt fogalmam róla, hogy pontosan kit is keresek.Aztán...
-Szia!-a hang gazdája mögöttem volt így hát megfordultam.Egy nálam fél fejjel magasabb fiú állt.Tarkóig érő fekete haját elől csattal fogta fel, hogy ne lógjon a szemébe.Tenger kék szemei és kedves arca csak úgy ragyogtak.Meg sem bírtam szólalni.-Te vagy Klárá igaz?
-I-igen!-ekkor tudatosult bennem, hogy ő az a diák akit körbe kell vezetnem.Ezért hát megembereltem magam és kedves de határozott hangnemre váltottam, majd rámosolyogtam.
-És, kit tisztelhetek szerény személyedben?
-A nevem Apollón.De hagyjuk a formalitást.
-Rendben.Akkor irány ideje bemutatnom az iskolát.Hatalmas az épülete szóval lesz mit megjegyezned.-mondtam lelkesen
-Akkor induljunk!
...Apollón nagyon érdekes egy fiú, mondhatom.Vicces, kreatív és nagyon kedves.Úgy fél óra múlva kicsit személyesebb témákról kezdtük el beszélgetni...
-És Apollón, a neved véletlenül nem görög eredetű?
-De igen.A jövendölés, a fény, a zene, a gyógyítás és az íjászat istene.Ez a nevem jelentése.
-Nahát a szüleid értettek a név választáshoz.-és valóban így volt.A neve jelentése tökéletesen tükrözte Apollónt.
-Valóban?-mosolyodott el.
-És milyenek a szüleid Apollón?
-Tudod Kálrá, én már rég nem élek együt a szüleimmel.-még mindig mosolygott, mégis az arcáról lerít a fájdalom.
-Bocsánat, nem tudtam.
-Semmi baj.Ez nem olyan dolog amiről az ember szívesen beszél.De ennek ellenére én szeretem a szüleimet.
-Igen?-néztem rá kíváncsian
-Igen.Végtére is, ők a szüleim.
-Igazad van.-én is elmosolyodtam.
-És a te szüleid?
-Hogy?
-Milyenek?
-Én árva vagyok.
-Oh, saj-közbe vágtam
-Nem kell bocsánatot kérned, hisz te mondtad: "Ez nem olyan dolog amiről az ember szívesen beszél."De mindezek ellenére teljes életet élek.Vannak barátaim és nem árvaházban lakom.
-Hát hol laksz?
-Az egyik barátnőmnél, Miánál.Ő is osztálytársunk.és te te hol laksz?
-Én egyedül élek a kutyámmal.
-Milyen fajta?
-Golden Retriever.
-A kedvenc kutyáim egyike.És mi a neve?
-Szuszi.Valamint van egy kicsinye is.
-Egy?
-Igen.A többit már elajándékoztam, mind gazdira talált.
-És az az egy?Vele mi lesz?
-Még nem tudom senkinek nem kell.
-Miért?
-Mert fél szemére vak.
-Szegénykém.
-Ha gondolod valamikor eljöhetnél megnézni, Szuszi is örülne.-rám mosolygott és én azonnal igent mondtam.Megbeszéltük, hogy hétvégén, szombaton elmegyek hozzá és megnézem a kiskutyust.Ezután még jó 3 órán keresztül beszélgettünk.Az iskolát is körbe jártuk, és még pont beértünk az osztályfőnöki órára.Apollón bemutatkozott majd leült egy padba Kevin mellé.Úgy tűnt már régebbről ismerik egymást.Ezután Mrs. Eva átvette a szót.
-Mind tudjátok már, hogy a jövőhéten osztálykirándulásra megyünk.Ezzel kapcsolatba hoztam ma nektek tájékoztatót.A tájékoztatót holnapra, szerdára hozzátok vissza nekem,Röviden az áll benne, hogy hétfőn reggel megyünk és szerdán este jövünk.Továbbá: a programok, mit kell hozni, a kirándulásra vonatkozó szabályok és hogy hová megyünk.Akik jönni szeretnének azok tegyék fel a kezüket.-az osztályból három ember nem rakta fel a kezét.-Rendben akkor a többiek írassák alá a szülővel.Bécsbe a busz reggel nyolckor indul, senki ne késsen.egyenlőre ennyit szerettem volna mondani.Magyar órán majd még beszélünk erről, addig is vigyázzatok magatokra az órának vége mehettek.És mondom holnapra kérem a lapokat aki nem hozza az itthon marad.-mind elköszöntünk és az osztály haza indult.-Klárá, Apollón ti maradjatok még egy kicsit.-A tanárnő aláírta a mi szülői kérvényünket majd haza engedett minek.Apollón felajánlotta, hogy hazakísér, így beleegyeztem.Hazafelé menet kiderült, hogy nem messze lakik tőlünk.Elbúcsúztunk majd haza mentünk. Mia már várt rám otthon, megvacsoráztunk majd aludni mentünk.Másnap tesi órával kezdtünk.Így a szekrényemhez mentem, hogy lerakjam a könyveimet.Eközben odajött hozzám Apollón.
-Jó reggelt,Klárá.
-Neked is Apollón.
-Tessék.-át nyújtott egy rózsát
-Ez mi?
-Köszönet nyilvánítás.
-Miért?
-A tegnapiért.
-Ugyan semmiség és köszönöm, nagyon kedves.-mosolyogtam.Ezután leindultunk tesire.Az órán kosaraztunk.A tanár azt találta ki, hogy fiúk a lányok ellen,Ez egy darabig működött is és nyerésre álltunk, aztán jött az ugrás.Épp a labdát kaptam el amikor a földre érkezés kicsit máshogy sült el a vártnál.Kiment a bokám.A játék megállt.Apollón odafutott hozzám és felsegített.a tanár elküldött minket a gyengélkedőre és értesítette az épp felzárkóztatón ülő Miát. Én és Apollón elmentünk bekötni a bokám.
-Hát ezért nem való a kosár lányoknak.Főleg nem ilyen alacsony lányoknak.
-Csak balszerencsém volt. Ennyi az egész.Áu...
-Ne mozgasd az nem segít.
-Azt én is tudom.-hirtelen Mia rontott be az ajtón.
-Jól vagy?
-Nyugi, nyugi.Apollónak hála igen.
-Oh, szia Apollón.Rég találkoztunk.
-Ti ismeritek egymást?
-Mia, Kevin és én egy általánosba jártunk.
-Értem.Akkor jó.
-Nagyon fáj?
-Mia jól vagyok.-még vagy 20 percig eltartott míg megnyugtattuk Miát.Aztán folytattuk a napot.Magyarórán még beszéltünk a kirándulásról és a helyes magatartásról.Ezek mellet az is kiderült, hogy én és Mia leszünk az utolsó lány ház utánunk a fiúk házai következnek.A nap többi része unalmas volt.A pénteki napon szárnyra kelt egy pletyka miszerint én és Apollón járunk.Minket nem igazán érdekelt, hisz tudtuk, hogy egy idő után úgyis alább hagy a pletyka és mindenki elfelejti.Ezután hétvége jött és én elmentem Apollónhoz.A kiskutya nagyon aranyos volt és kedvem lett volna hazavinni.Jó sokat játszottam a kutyusokkal és ezt ő mosolyogva és nevetve nézte, majd egy idő után ő is beszállt a játékba.Este mentem haza és Mia kérdő tekintete fogadott.Majd két óra után...
-Megtennéd, hogy nem bámulsz?
-Tetszik?
-Tessék?
-Tetszik, Apollón?
-Mi ezt honnan szedted?
-Szóval igen?
-Ezt nem mondtam.
-Akkor nem?
-...
-Klárá szerelmes!Klárá szerelmes!
-Ezt most hagyd abba Mia!Hé!Nem vagyok szerelmes!
-Nem úgy nézel ki.Nagyon sok időt töltesz együtt Apollónnal.
-Ő csak egy közeli barátom.Ennyi.Én csak többet akarok tudni róla.
-Igen?
-Igen.Most boldog vagy?
-És mi érdekel?-kérdezte az ágyon hasalva, a fejét támasztva és a lábaival kalimpálva.Úgy éreztem átlát minden erőfeszítésemen.
-Csak az...hogy mi van a szüleivel.
-A szüleivel?Hát ők biza elváltak.Az apja egy ittas barom, az anyja megy újraházasodott liba, aki hátrahagyta a gyerekét.
-És ezek ellenére szereti őket?
-Dehogy!Gyűlöli őket.
...Ebben a pillanatban el állt a szavam.El se akartam hinni amit Mia mondott.Sajnáltam Apollónt.Onnét kezdve egész éjszaka azon gondolkodtam milyen rossz lehet neki, ilyen tudattal élni és közbe adni a vidám kis pajkos gyereket...Hétfőn elmentünk az osztálykirándulásra.Hétfőn erdőtúra és farm látogatáson vettünk részt.Kedden gyárlátogatás, szabad idős tevékenységek és éjjeli túra volt.Mielőtt az éjjeli túra elkezdődött volna megpróbáltam megkérni a tanárt, hogy ne keljen mennem de nem egyezett bele.Így hát reszketve de kiálltam a sor végére.
-Pszt..Mia!-Apollón
-Tessék?
-Kálárá olyan furcsa.Mi van vele?
-Tudod, ő retteg a sötétben.
-Miért?
-Mert, régebben még történt egy kis baleset mikor eltévedt az erdőben és rásötétedett.Teljesen egyedül volt és félt, nekünk is két óra kellet, hogy megtaláljuk.És én nem mehetek vele mert én vagyok a szállás felelős.
-Akkor majd én vele maradok.
-Miért?Hol van Kevin?-Ő is szállás felelős
-Éreztem, hogy egy idiótával leszek együtt.
-Gyerekek!indulunk!Mindenki itt van?-Mrs. Eva
-Akkor én most megyek.-Apollón
-Rendben.Vigyázz rá!
...Elindultunk az erdőbe.Én szabályosa reszketni kezdtem.Apollón hirtelen megjelent mellettem és megfogta a kezem...
-Jól vagy?
-I-igen.-abban a pillanatban minden félelmem el szált.Jó érzés volt, hogy valaki vigyáz rám.a túra alatt rengeteget nevettünk és beszélgettünk.majd a vége fele Apollón megszólalt.
-Mia mindent elmondott.
-Sejtettem.-mosolyogtam-És ezért rend kívül hálás vagyok neki.
...Vissza érve a szállásra mind mentünk a szállásunkra, amit addig Mia és Kevin őrzött.Másnap főző verseny és szállás takarítás volt.majd 6 órakor haza indultunk.Én nagyon fáradt voltam így hát azt a döntést hoztam, hogy a buszon alszok egy kicsit...
-(Hazafelé úton Mia, Kevin és én beszélgettünk. Klárá elaludt és ez így volt egészen addig míg haza nem értünk.)
-Viszlát gyerekek!A héten nem kell iskolába jönni, mindenki pihenje ki magát!
-Hát akkor szevasztok!-Kevin
-Csáó!-Mia
-Szia!
-Apollón, tudsz segíteni?-Mia
-Miben?
-Kárlá még mindig alszik.
-Máris.
...Amikor felébredtem Apollón hátán voltam.Ő és Mia beszélgettek és nevedgéltek.Aztán észre vették, hogy nyitva van a szemem...
-Szia Klárá!-Mia
-Hát felkeltél?
-Szia Mia, Apollón.
...Apollón haza vitt és Mia egész végig ugratott minket.ahogy elnéztem jól szórakozott .Ezútán gyakran látogattam Apollónt és sokat beszélgettem vele.Ekkor rájöttem, hogy milyen meleg kisugárzása van, és hogy igen fontos a számomra akárcsak Mia.Teltek a hónapok és hamar beköszöntött a december.Eljöttek a karácsonyi időszakok, és én is agyba főbe vásárolni kezdtem. Miának egy takaróhuzatot és csokit meg csinos felsőket vettem, hisz imádta őket. Kevinnek egy új videó játékot és csokit vettem. Apollónnak csokit, képeslapot és egy fénykép albumot adtam, amiben a négyünkről készült képek voltak. Szuszinak egy új tálat és labdát vettem.A kis Novának pedig pulóvert és gumi csontot.Elindultam hát az ajándékokkal Apollónhoz. Csengettem és az ajtó már nyílt is...
-Boldog karácsonyt!
-Klárá?Jaj, fáradj beljebb.-bementem és oda adtam az ajándékokat.Apollón nagyon örült majd a kezembe adott egy jó nehéz dobozt.
-Nyisd ki!-kinyitottam a dobozt és a kis Nova volt benne egy "Boldog karácsonyt!" feliratú masnival a nyakába.Meglepődve néztem Apollónra.
-És ez még hozzá jár.-Egy vörös rózsát adott, olyat mint amit a találkozásunkkor.Leraktam Novát majd elvettem a rózsát és könnyes szemmel átkaroltam a nyakát.Majd elmosolyodtam és meleg ölelésébe elmerültem.
-Köszönöm......

A blog célja

Első sorban szeretném leszögezni, hogy ezen a blogon a ti elképzeléseitek által megírt történetek lesznek fenn.Ezalatt azt értem, hogy ti adjátok meg a történet szereplőit és a sztori alapját.Az ötleteket kommentbe küldhetitek.Viszont ha külditek akkor az alapoknak benne kell lennie!!!Amit kérek:
     -Szereplő(k) neve
     -Koruk
     -A sztori hátterét (szereplőkét)
     -Típusa (szerelmi, kaland, fantasy stb.)
     -Miről szóljon
     -Ki szemszögéből írjam
     -Milyen típusba (a szereplő mesélje stb.)
     -Szeretnéd ha több részes lenne (1-4)
Nagyából ennyi az elvárásom. Valamint ha tetszik/nem tetszik a sztori szóljatok és lesz/nem lesz folytatása.A folytatások max 4 részig mennek.Persze ennek az is a feltétele, hogy az ötlet adó hány részesre tervezi.Fontos, hogy ha írtok nekem ne írjátok le az égész sztorit, hisz nektek csak a fenti dolgokat kell megadnotok, a többit bízzátok rám.Több ötletből választok majd, és amelyik a legjobb az alapján fogok dolgozni.(Feltéve ha lesznek.)Az ötletek hiánya esetén saját történettel rukkolok elő.Hetente fognak részek felkerülni mert az iskola miatt nem mindig van időm, de igyekszek minden héten felrakni egy-egy részt.Mi van még?Ja, igen a szabályok:
     -Ne lopj!
     -Ne káromkodj!
     -Lehetőleg a bántó kommenteket kerüljétek!
Ennyi lenne.Majd később felrakok egy kis részletet a könyvemből, mint első "nyitó" Történet.Ha esetleg privibe akarjátok küldeni az ötletet megtehetitek a :tortenethez@gmail.com
Addig is a viszont látásra!