Találkozás a boldogsággal

...Merien története nem egy szerelmi történet.Az ő életének középpontjában nem a szerelem áll.Csak egy általános lány akar lenni akinek mindene megvan ami igazán fontos, de ezt talán már soha nem kaphatja meg.Elmeséli nekünk, hogy nem lehetetlen a mélyből a csúcsra jutni...

-(Egy kis városban születtem, közel Vertis Cityhez.Az apám, Geri, az anyám pedig Katalin.Egy családi házban éltünk, egy hatalmas kertel és egy gyönyörű kutyával.Ám egy nap ez megváltozott...A házunk...leégett.Anya és apa meghalt.Egyedül én és Tensi éltük túl.Minden oda lett.Az addigi életem, a szobám, a könyveim...a családom.Semmim és senkim nem maradt.Az életem értelmetlenné, céltalanná vált.Úgy éreztem belehalok a teher súlyába...Ennek már 7 éve.Azóta egyedül élek Tensivel egy albérletbe.Iskolába járok és mindenem megvan ami kell az élethez.Lakás, pénz, étel.Ám van ami hiányzik.A szeretet és a kapcsolatok.Egyedül vagyok.Két dolog tart életben.Az egyik Tensi a másik pedig anyukám medálja.Egy az egyetlen dolog maradt meg a tűzből.A medál belsejében egy kép van a családomról és rólam.Egy kép melyen még tudtam...mosolyogni....)

-Nyugalom, nyugalom kedveskéim.Mindenkit kérek, hogy üljön le...Tehát, hol van Merien?
-A tetőn, Mrs. Sonne.
-Már megint?Folyton ellógja az órákat.Ez a lány javíthatatlan. Erin drágám!
-Igen?
-Tudnál szólni neki?
-Persze.-azzal Erin elhagyta a termet
-(Merien folyton egyedül van.De miért?Még barátai sincsenek....Szegény, biztos nagyon egyedül van...)-Erin

-Merien?Itt vagy?-nem érkezett válasz. Erin körbe nézett majd meglátta Merient egy padon ülve.A lábait felhúzta és átkarolta.A tekintete az egyen repülő madarakon volt, kik oly fenségesen és szabadon szálltak. Gyönyörű fekete haja a lapockájáig ért, és elől a szemébe lógott.Általában hajráfot viselt a hajába ám most az a földön hevert három darabba törve.Kék szemeiben a tengert lehetett látni olyan csodásan kék volt.Ám a tenger soha sem nyugodott. Erin a kis vörös loknis haját szalaggal fogta fel és mindig csodás színekben pompázó ruhákat hordott.Szemei kékes zöld színben úsztak és mindig ragyogó mosollyal árasztotta el a körülette lévőket. Elöl a kis fufruja még inkább kiemelte mosolygós arcát. Merienn ezzel ellentétben sohasem hordott világos színeket.Mindig feketében járt.Kezén három fekete karkötőt hordott, ezekből csak egyen volt három kis fehér gyöngy.Azon a napon is egy combig érő pulcsit viselt, feltűrt ujjakkal, s ezen a kaszáséhoz hasonló csukja díszelgett. Ehhez gatya és boka fölé érő bakancs társult.Ez persze mind fekete volt....
-(Ahogy ránéztem csak a ridegséget és a bánatot láttam.)Merien.
-(Megfordult és erős tekintetét a lányra szegezte.)
-(A szíve fagyos volt.Azonban én mégsem éreztem, úgy, hogy félnem kéne, így hát közelebb mentem és a pad mellet megálltam.)Mrs. Sonne azt üzeni, hogy az órára be kéne jönnöd.-nem felelt és a tekintetét újra az égre vetette.
-Leülhetek?-ismét semmi. Erin leült mellé és a medálját nézte, aztán az ég felé fordult.)Mindig itt vagy.Nem igaz?-a szemei még mindig az eget figyelték.-a szüneteket és néha az órákat is itt töltöd.Fontos lehet a számodra ez a hely.Mikor a gimit kezdtem, én is mindig idejártam.Főleg akkor mikor szomorúnak éreztem magam, és magányosnak.Egy barátom se volt.Aztán megismertem Klódot, Frenket és Adamet.Ők lettek a legjobb barátaim és onnantól kezdve soha sem voltam egyedül.-ekkor Merien  Erinre nézett. Erin ugyan úgy az eget nézte miközben ezeket mondta.Ám ekkor megszólalt a csengő...
-Erin az egész órát ellógtad.-Három fiú jött oda hozzájuk.
-Sziasztok!Klód, Frenk, Adam.-a fiúkra mosolygott.Az elsőnek barna haja, barna szeme és szemüvege volt.A haja a tarkójáig ért.Egy fekete, derék alá érő vászon dzsekit viselt, alatta szürke pólóval.A dzseki ujja fel volt tűrve.Farmer gatyát és fekete cipőt viselt.Ő volt Klod.A másodikon bordó trikó és bő, sötét zöld gatya volt, lelógó hózentrógerrel.Ehhez piros tornacipő társult.Fekete haja tarkóig ért.Zöld szeme szinte ragyogott.Ez volt Frenk.És végül az utolsó Adam. Arany szeme és szőke haja volt.A haja vállig ért és kiengedve hordta.Rajta farmer és fekete cipő valamint kék póló és fekete, feltűrt ujjú pulcsi volt.Egymás mellet áltak és néztek a két lányra.
-Akkor én most megyek.Holnap találkozunk.-elindult a fiúkkal a lejárat felé.Majd vissza kiabált-És ne felejts el bejönni órára!Majd foglalok neked helyet!-Azzal elment.Merien kerekre nyílt szemekkel nézett utána.

-Szia, Tensi!Haza jöttem!-odarohant hozzá egy jól megtermett német juhász.Merien legugolt -Ma találkoztam egy furcsa lánnyal, kicsi Tensi...

                     
 
                                                                 Folytatás következik...